Az európai mókus fej-törzs-hossza 21-30 centiméter,
farokhossza 15-25 centiméter, testtömege 250-500 gramm, az évszaktól
függően (nyáron kisebb). A téli bunda a nyárinál vastagabb, sötétebb és
szürkébb; a fülön levő szőrpamacs is sokkal hosszabb. Bundájában a
barna árnyalatai uralkodnak, bár színezete a mély feketésbarnától az
egészen világos vörösesbarnáig terjedhet. Hasi oldala mindig világos; a
színváltozatok előfordulása az élőhelytől függ. Lombos erdőkben és
városi parkokban, ahol a tűlevelűek aránya kicsi, a vörösesbarna típus
az uralkodó, míg a fenyőerdőkben szinte kizárólag csak feketés- vagy
sötétbarna példányok találhatók. Színezetük mindig a környezetbe való
beleolvadást segíti elő. A sötét fenyőerdőben a sötétbarna mókus sokkal
kevésbé tűnik fel, mint a rókavörös, és fordítva. Úgy tűnik azonban,
hogy a színkülönbségek a mikroklímával is összefüggésben állnak. Mivel
a vörös és vörösesbarna mókus elsősorban a melegebb és szárazabb, míg a
sötétbarna a hidegebb és nedvesebb élőhelyekre jellemző, így nem
kizárólag a ragadozók miatt alakul ki az uralkodó színváltozat. A
különböző típusok néha egymás mellett is előfordulnak. A tapintószőrök
hosszúak és érzékenyek; a mókusnak ezenkívül még a mellső mancsán,
hasán és faroktövénél is vannak érzékeny tapintó szőrszálai. A farok az
ágak közti ugráláskor és mászáskor egyensúlyozásra, éjjel „takaróként”
szolgál; a farokmozgás tükrözi a mókus hangulatát. A látása nagyon
fejlett; mivel a mókus elsősorban faágak között mozog, nagy látótérrel
rendelkezik, színlátása is fejlett. Kis súlya lehetővé teszi, hogy a fa
koronájának külső részein és a vékony gallyakon is biztonságosan
közlekedjen. Kiáltása: „csukk, csukk”.
Az ivarérettséget 11 hónaposan éri el. A párzási idő rendszerint
december és július eleje között van. A vemhesség 38 napig tart, ennek
végén a nőstény 1-6, többnyire 4-5 utódot hoz a világra. Évente kétszer
is ellik. A kölyökmókusok születésükkor csupaszok és zárt szemüek. A
kölykök 7 hetesen már szilárd ételt is esznek, és 10 hetesen van az
elválasztás. Mivel a vemhes nőstény általában tartalék fészkeket rak,
veszély esetén gyorsan át tudja menekíteni kölykeit egy
biztonságosabba. A mókusfészek bejárata rendszerint oldalt és alul
látható, mert a mindig alulról mászik bele. Ily módon könnyen
megkülönböztethető a madárfészektől. Különböző színű példányok
párosodásakor az utódok között keverékek is lesznek. A színtípusok
élőhely szerinti szétválása miatt azonban ezek viszonylag ritkák.